|
❝A szerencse mindig kemény munka gyümölcse.❞
2011. szeptember 18., vasárnap @ 10:36 | 0 comment(s) / add a comment.
|
|
Az enyém például még mindig nem tudja, vagy csak nem meri felfogni azt, ami történt. Bár már ma reggel jobban sikerül. Főleg, hogy felhívott a tánctanárom és mondta, hogy holnap már úton lesz a DVD-m és jobb, ha elkezdem szervezni az orvosi vizsgálataimat. Kell teszt HIV vírusra és hepatitis B-re, meg C-re. Valamint egy általános állapotfelmérésre és az eddigi orvosi papírjaimra is szükségem lesz. Meg vízum is kell, de azzal tényleg várni kell a hivatalos papírok érkezéséig. Kemény menetek lesznek itt, már most látom. Ha utazok, akkor tél végén, vagy tavasz elején megyek, addig még van rengeteg sok idő, de legjobb lenne minél hamarabb elkezdeni intézni ezeket a macerásabb jellegű dolgokat. Egyenlőre még szeretek feltételes módban beszélni az utazásról a karma miatt (: Próbálok nem megfeledkezni magamról. Furi, mert normálisan nem tartom magam egy babonás embernek, ilyenkor mégis hogy ügyelek már magamra (: Ezek szerint valamennyire mégiscsak babonás vagyok, vagy csak nem szeretem kivívni magam ellen a rossz sorsot. Ez nem pesszimistaság, ez elővigyázatosság! De most a Google Earth nem a barátom, mert neki köszönhetően már kezd egyre tartalmasabbá válni a lista a dolgokról, amiket mindenképp meg szeretnék nézni Moszkvában. Kicsit szégyellem magam, mert eddig Oroszországról a balett-történetén és azokon a dolgokon kívül, amik a gimis törikönyvben voltak, nem túl sokat tudtam. Pedig ahogy egyre többet megtudok róla, egyre jobban lenyűgöz. Tudtátok, hogy Moszkva metróhálózatát naponta 90 millió ember veszi igénybe? 11 metróvonala van és több, mint 170 állomása. A metróállomások pedig nem úgy néznek, mint Pesten, hanem gyönyörű csillárok lógnak a plafonról és mozaikkal vannak kirakva a falak. Olyan, mint egy bálterem.
Ma este utazom vissza az egyetemre és biztos, hogy éjszaka nem fogok aludni, mert föld alatti mozgalmak már szervezkednek, hogy egy nagy élménybeszámolós estét tartunk (: Úgy érzem, megint izgi hetem lesz. Holnap délutánra végre sikerült összehozni a találkozót Bálinttal, na azt tényleg nagyon, epekedve várom (: Lesz mesélni valónk mindkettőnknek. Olyan furcsa, hogy Bálinttal van, mikor évekig nem tudunk személyesen találkozni, de mikor összehoz minket a sors, akkor mindig olyan, mintha csak tegnap váltunk volna el. Kicsit retardáltan viselkedünk egymás társaságában, előtte aztán semmit nem kell szégyellnem, és nem kell visszafognom magam (: Ő a legrégebbi barátom és úgy szeret, ahogyan vagyok. Mindig úgy szeretett, pedig ő aztán már mindenhogy látott. Szereti a síró Szonját, a nevető Szonját, az izgulós Szonját, a hülyéket kérdező Szonját, a gyerekes Szonját, a türelmetlen Szonját, a boldog Szonját, a fáradt Szonját... Most úgy örülök, hogy egy egyetemre járunk, mert így hetente többször is tudunk találkozni. Az, hogy most egy hétig nem sikerült, egy extrém helyzet volt, kezdeti nehézségei voltak az órarenddel. Most már minden jó lesz. És szeretném azt hinni, hogy ez minden téren igaz (: Vagy legalábbis majdnem minden téren.
Azok számára, akik mazochista hajlamokkal rendelkeznek és szeretnének valami kézzelfoghatóbbat is megtudni rólam, alkottam az alábbi biográfiát. Kezdjük azzal, hogy az anyakönyvezett nevem
Szonja és 1991. augusztus 20.-án születtem Budapesten. Jelenleg másodikos egyetemista vagyok.
Sokan emlegetik, hogy milyen nehézséget okoz beszélni önmagukról, de nekem ez nem probléma (: Szeretek beszélni, legyen szó bármiről is, magamat meg nagyjából már sikerült kiismernem
két évtized alatt annyira, hogy ne legyen gond a bemutatkozás. Azért nem szeretnék átesni majd a ló túlsó oldalára sem és hosszú ömlengést kerekíteni.
