|
❝Az ember gyorsabban gyógyul, hogyha vigyáznak rá, ha a szerettei fogják a kezét.❞
2011. október 6., csütörtök @ 13:48 | 0 comment(s) / add a comment.
|
|
Nem szoktam gyakran beteg lenni, sőt. Minden év novemberének második hetében leszek influenzás, ez ilyen törvényszerű nálam. Már a mobilom naptárában is jegyzem. Lázas beteg meg még ritkábban szoktam lenni, életemben eddig kétszer voltam, ahogy szerelmes is. Kétszer. Mindkettő az elmúlt két évben volt. Olyan furcsa a biológia, mert mindkétszer egybeesett ez a két időpont és pont akkor lettem lázas beteg, mikor szerelmes voltam. Legutóbb múlt karácsonykor, akkor viszont olyan boldog voltam és úgy a felhők fölött lebegtem, hogy nem is nagyon érdekelt, hogy 40°-os lázam van. Túldramatizálják a lázat. Úgy értem, én 18 évesen voltam először és 18 évet életem le abban a tudatban, hogy a láz egy szörnyű, borzasztó dolog, amit egy ördögűzéshez hasonlónak képzeltem el. Aztán mikor nálam is beütött, mégpedig 40-41°-kal... hát nagyot csalódtam. Jó, persze egyáltalán nem kellemes, rossz, de én sokkal keményebbre számítottam. Igazából egészen jól elvoltam, kicsit kótyagos volt a fejem, felváltva sültem meg, vagy rázott a hideg, és szédelegtem, mikor felültem. De mikor feküdtem, akkor nem egészen elviselhető volt és még élveztem is, hogy kényeztetnek az emberek. Anyum szerint ez azért van, mert szívós jellemem van és a balettnek hála (mondom, hogy mindent neki köszönhetek) fizikailag sem vagyok gyenge.
Egy szó, mint száz, ha lázas vagyok, az nagyon rosszat jelent számomra. Kezdhetek aggódni.
Az előbb mértük Bálinttal a lázam, mert nem érzem túl fényesem magam. 40,4 C° a jelenlegi állás. A szó szoros értelmében forrófejű vagyok, kótyagos, gyengének érzem magam, fáj a fejem és szédelgek. Most pihenek, de egy kis betegség engem aztán soha nem állított meg abban, hogy este letáncoljam a szükséges napi gyakorlómennyiséget. Ma is lefogom, legfeljebb lecsökkentem kivételesen 4 órára. Bálint gyártja nekem a teát, akkora mázli, hogy pont itt van (: Ha nem lenne itt, akkor most egyedül lennék itthon, betegen, ami miatt még magányosabb lennék. Igazából nem csodálkozom túlságosan, hogy beteg lettem, mert Panni épp most lábalt ki a takonykórból és Erika is már megjártam szeptember közepén. Szívás, hogy minél később kapod el, annál durvábban belegabalyodsz. Persze, hogy én vagyok az utolsó (:
Nem aludtam túl jól sem az éjjel, akaratomon kívül szórakoztattam Bálintot. Élveztem, hogy velem van, de már akkor sem stimmelt minden az egészségemmel, ezért nem tudtam aludni és végig engem babusgatott. Reggel azzal kezdtünk, hogy megnéztük az Így neveled a sárkányodat, ami szerintem az elmúlt időszak egyik legédesebb és legértékesebb meséje. Nagyon imádtam. Olvastam, hogy egy gyerekkönyv alapján készült. A mese első tanulsága számomra az volt, hogy ismerd meg az ellenséged, a második pedig, hogy nem minden az, aminek látszik.
Nem aludtam túl jól sem az éjjel, akaratomon kívül szórakoztattam Bálintot. Élveztem, hogy velem van, de már akkor sem stimmelt minden az egészségemmel, ezért nem tudtam aludni és végig engem babusgatott. Reggel azzal kezdtünk, hogy megnéztük az Így neveled a sárkányodat, ami szerintem az elmúlt időszak egyik legédesebb és legértékesebb meséje. Nagyon imádtam. Olvastam, hogy egy gyerekkönyv alapján készült. A mese első tanulsága számomra az volt, hogy ismerd meg az ellenséged, a második pedig, hogy nem minden az, aminek látszik.
Bálint az egyetlen olyan pasi, akinek engedélye van, hogy az ágyamban aludjon velem. Ezt nem csak anyum, de én is így gondolom. Szeretek vele aludni, mert akkor mindig olyan biztonságban értem magam. Ilyen érzés lehetett a járókában is, valószínűleg. Furi, hogy az ember már nem emlékszik konkrétan a kisgyerekkori dolgokra, de az érzések olyan mélyen belevésődnek, hogy soha többé nem tud megszabadulni tőlük. Ha van valami megmagyarázhatatlan dolog, amit érzek, vagy csinálok, mindig visszagondolok a gyerekkoromra és ott keresem a választ. Tízből nyolcszor meg is találom. Az is különös, hogy semmire nem emlékszem már 5 éves korom előttről, csak érzésekre, benyomásokra, kis képekre. Az egyik legélénkebb emlékem, mikor kiscsoportban, délután szaladtam apum előtt az ovi folyosóján. Utolsó nap volt a téli szünet előtt és boldog voltam, hogy itt a karácsony. Csak a félhomály van meg a fejemben, ami a folyosót borította, a felszabadultságérzés, meg, hogy melegem van a kabátomban. Csak ennyire emlékszem és ezzel ez a legkorábbi emlékem az életemből. De azért azt megfigyeltem, hogy az összes ilyen típusú emlékemre igaz, hogy egytől egyig boldog. Tényleg. Boldog gyerekkorom volt, én soha nem is akartam felnőni. Megéltem minden pillanatát, úgy, ahogyan azt kell (:
Azok számára, akik mazochista hajlamokkal rendelkeznek és szeretnének valami kézzelfoghatóbbat is megtudni rólam, alkottam az alábbi biográfiát. Kezdjük azzal, hogy az anyakönyvezett nevem
Szonja és 1991. augusztus 20.-án születtem Budapesten. Jelenleg másodikos egyetemista vagyok.
Sokan emlegetik, hogy milyen nehézséget okoz beszélni önmagukról, de nekem ez nem probléma (: Szeretek beszélni, legyen szó bármiről is, magamat meg nagyjából már sikerült kiismernem
két évtized alatt annyira, hogy ne legyen gond a bemutatkozás. Azért nem szeretnék átesni majd a ló túlsó oldalára sem és hosszú ömlengést kerekíteni.
