Tegnap este életemben először láttam a TV2 új műsorát, az Összeesküvőket. Nos, számomra a produkció több ponton is elbukott, vagyis inkább csak nem értek bizonyos kérdéseket. Nem tudom, mi a játék menete, hogy zajlik a dolog, piros pontot kell-e gyűjteni, vagy szavazatot, de nem ezzel kapcsolatban találtam kifogásolni valót, hanem az alap filozófiában.

Miért gondolják azt valakik, hogy ami jó az anyósnak, az jó a fiának is? Micsoda golyófejű, gorillaképű nyámnyilák társasága gyűlt össze abban a műsorban! Még jó, hogy nem minden férfi ilyen mamlasz és anyuci pici fia, legalábbis régen voltak normális példányok. Ma már a pasik hihetetlenül tehetetlenek és bambák. Nekem kifejezetten jó, hogy a régi időkben ez másképp volt (: Főleg azért, mert ha az apukám ilyen lenne, akkor én soha nem születtem volna meg. Az én nagymamám ugyanis ki nem állhatta anyumat, már az első kézfogásuktól fogva, pedig nem volt rá konkrét oka. Csak nem volt neki szimpatikus, ráadásul anyum elég határozott egyéniség, akit nem lehet befolyásolni, vagy irányítani. Ez nem nyerte el a mamám tetszését és ott fúrta a szüleim kapcsolatát, ahol csak tudta, de mind hiába. Semmit nem tudott megzavarni, pedig anyum elmesélte, hogy akkor nagyon közel állt hozzá, hogy behúzzon neki egyet, mikor a mamám a fejébe vette, hogy elkíséri a menyasszonyi ruhapróbára. Ott meg belekötött az élő fába is, a ruha minden részletével kapcsolatban talált kifogásolni valót. De semmit nem ért el vele, anyumék összeházasodtak és boldog ifjú párként léptek ki a násznép elé... pont ma 26 éve. Azóta megszülettünk mi a nővéremmel, telt az idő és bár a mamám ma sem szereti anyumat, de lassan kialakult egyfajta tisztelet közöttük. Mindig tisztelni kell az ellenséget (: Az is igaz, hogy pár éve a szüleim elváltak, de ez így alakult, erről senki sem tehet. Apum rengeteget dolgozik és utazik a munka miatt, ez feszültséget generált és lassan el is hidegültek egymástól. Kicsit furi volt, mert szó szerint egymás kezét fogva váltak el. Még ma is nagyon szeretik egymást, ebben biztos vagyok, csak már nem szerelmesek. Érdekes, hogy annak idején pont a nagymamám volt az, aki próbálta lebeszélni anyumékat a válásról. Sokat reménykedtünk a nővéremmel, hogy majd egy szép nap újra összejönnek, mint az amerikai filmekben, hiszen olyan jó a kapcsolat közöttük és bevallom, még ma is örülnék egy ilyen fordulatnak. Persze erre semmi esély és szeretem a mostohaapámat is, mert Szabolcs nagyon jó fej és boldoggá teszi anyumat, de... apu akkor is apu. Az én szememben mindig ő lesz anyum párja és az a furcsa, hogy anyum szemében is. Volt, hogy mondta nekem, hogy mindig apum lesz az ő életének nagy szerelme és nem is tud mást elképzelni férjének, meg a két lánya apjának, csak őt. Ezért soha nem tervez másodszorra is férjhez menni. Szóval érdekes dolog ez. Érdekes, megható, szomorú és nagyon szép. Ez is azt támassza alá, hogy nincs igazi szerelem.

Tegnap hajnali fél 3-ig balettoztam és utána még nem tudtam elaludni, ezért csak úgy mászkáltam a sötét házban. Felültem a konyhapultra és ittam egy bögre meleg teát, miközben lestem ki a teraszajtón. Miután egyszer szívrohamot kaptam, mert a sötétből előugrott Ketchup, akinek rossz szokásává vált este kimenni és csak hajnalban hazajönni, eszembe jutott, hogy nahát, már október van. Búcsút is inthetünk a 2011-es szeptembernek és elkezdhetek készülődni a Halloweenre, ami az egyik legkirályabb ünnep e kerek világon. Persze lehet mondani, hogy milyen hülyék az amerikaiak, meg az angolok, hogy ünneplik, de szerintem egyáltalán nem azok. Mert ez nem több, csak egy játékos, vidám ünnep, nem úgy, mint a mi szörnyű október 23.-ánk, vagy március 15.-énk. Sosem értettem, hogy a március 15.-éből például miért kellett gyászmenetet faragni, mert az egy dolog, hogy leverték a forradalmat, de aznap azt ünnepeljük, hogy végre a sarkunkra álltunk. Tipikus magyar hozzáállás.
Nagyon gyorsan repül az idő. Egy hónappal ezelőtt úgy féltem a szeptembertől, fogalmam sem volt, hogy mire számítsak tőle, a kegyeibe fogad-e,vagy jól belém rúg. Azt hiszem, egyértelműen a kegyeibe fogadott. Sőt, ez volt életem legeredményesebb, legeseménydúsabb hónapja, elvégre nem történik meg minden 30 napban, hogy teljesül egy álmom. És még az idő is jó volt (: Túl vagyok a félév egy harmadán is, most már talán el kéne kezdenem csinálnom az interjút alkalmazott pszichológiára. Keresnem kell valakit, aki a területen dolgozik és őt kell meginterjúvolnom. Rengeteg időm van még, december közepére, az utolsó szorgalmi hétre kell, de nem szeretném sokáig halogatni, mert jobb az, ha megvan (: Meg nem ártana kitalálni, hogy hova megyek majd. Lassan az orvoshoz is el kéne látogatni csinálni a papírjaimat, meg a vizsgálatokat a februári utazáshoz. Útlevelet kell csináltatnom és ha mindez még nem lenne elég, a személyi igazolványom is le fog járni október 25.-én. Mondjuk ez pont kapóra jön, mert ha már ott leszek, el tudom intézni egyszerre mind a kettőt (: Lanának is biztosan kell majd valami orvosi papír, hogy utazhasson februárban. Nem vagyok képben az új szabályokkal, ezért lehet, hülyeséget mondok, de mintha lenne már manapság kutyaútlevél is... Ma megyünk oltásra, majd megkérdezem az állatorvost (:

Én úgy örülök ennek a jó időnek. Remélem még sokáig ilyen lesz, mert bár én imádom a telet, meg a havat, de csak akkor, ha bentről nézhetem, a kandallónk mellől. Élesben viszont nagyon fázós vagyok, tavaly volt, hogy az egyetemen mentünk este bulizni és én annyira fáztam, hogy a végén már mindenki rám adta a pulcsiját, de még úgy is remegtem. Ez orvosom szerint ez azért van, mert csonti vagyok, nem eszem eleget, így a testemnek elég energiája sincs fűteni magát. Ezért jéghideg mindig az egész testem, van, hogy rendesen olyan érzésem van, mintha sugároznám magamból a hideget. De nem bánom, mert szeretem a jégtábla kezeimmel egy óvatlan pillanatban megérinteni mások arcát, aztán nevetni rajta, hogy hogy megborzonganak. Nagyon vicces arcokat szoktak felölteni az emberek (: Bálint az egyetlen, aki meg sem rezzen, ő 20 év alatt már megszokta. Meg ismer, számít az ilyen akcióimra, ezért nem tudok neki meglepetést okozni.

Ma reggel megfürdettem Lanát és muszáj megmutatnom, hogy milyen kis édes volt, mert ettől behaltok.

Tegnap este életemben először láttam a TV2 új műsorát, az Összeesküvőket. Nos, számomra a produkció több ponton is elbukott, vagyis inkább csak nem értek bizonyos kérdéseket. Nem tudom, mi a játék menete, hogy zajlik a dolog, piros pontot kell-e gyűjteni, vagy szavazatot, de nem ezzel kapcsolatban találtam kifogásolni valót, hanem az alap filozófiában.

Miért gondolják azt valakik, hogy ami jó az anyósnak, az jó a fiának is? Micsoda golyófejű, gorillaképű nyámnyilák társasága gyűlt össze abban a műsorban! Még jó, hogy nem minden férfi ilyen mamlasz és anyuci pici fia, legalábbis régen voltak normális példányok. Ma már a pasik hihetetlenül tehetetlenek és bambák. Nekem kifejezetten jó, hogy a régi időkben ez másképp volt (: Főleg azért, mert ha az apukám ilyen lenne, akkor én soha nem születtem volna meg. Az én nagymamám ugyanis ki nem állhatta anyumat, már az első kézfogásuktól fogva, pedig nem volt rá konkrét oka. Csak nem volt neki szimpatikus, ráadásul anyum elég határozott egyéniség, akit nem lehet befolyásolni, vagy irányítani. Ez nem nyerte el a mamám tetszését és ott fúrta a szüleim kapcsolatát, ahol csak tudta, de mind hiába. Semmit nem tudott megzavarni, pedig anyum elmesélte, hogy akkor nagyon közel állt hozzá, hogy behúzzon neki egyet, mikor a mamám a fejébe vette, hogy elkíséri a menyasszonyi ruhapróbára. Ott meg belekötött az élő fába is, a ruha minden részletével kapcsolatban talált kifogásolni valót. De semmit nem ért el vele, anyumék összeházasodtak és boldog ifjú párként léptek ki a násznép elé... pont ma 26 éve. Azóta megszülettünk mi a nővéremmel, telt az idő és bár a mamám ma sem szereti anyumat, de lassan kialakult egyfajta tisztelet közöttük. Mindig tisztelni kell az ellenséget (: Az is igaz, hogy pár éve a szüleim elváltak, de ez így alakult, erről senki sem tehet. Apum rengeteget dolgozik és utazik a munka miatt, ez feszültséget generált és lassan el is hidegültek egymástól. Kicsit furi volt, mert szó szerint egymás kezét fogva váltak el. Még ma is nagyon szeretik egymást, ebben biztos vagyok, csak már nem szerelmesek. Érdekes, hogy annak idején pont a nagymamám volt az, aki próbálta lebeszélni anyumékat a válásról. Sokat reménykedtünk a nővéremmel, hogy majd egy szép nap újra összejönnek, mint az amerikai filmekben, hiszen olyan jó a kapcsolat közöttük és bevallom, még ma is örülnék egy ilyen fordulatnak. Persze erre semmi esély és szeretem a mostohaapámat is, mert Szabolcs nagyon jó fej és boldoggá teszi anyumat, de... apu akkor is apu. Az én szememben mindig ő lesz anyum párja és az a furcsa, hogy anyum szemében is. Volt, hogy mondta nekem, hogy mindig apum lesz az ő életének nagy szerelme és nem is tud mást elképzelni férjének, meg a két lánya apjának, csak őt. Ezért soha nem tervez másodszorra is férjhez menni. Szóval érdekes dolog ez. Érdekes, megható, szomorú és nagyon szép. Ez is azt támassza alá, hogy nincs igazi szerelem.

Tegnap hajnali fél 3-ig balettoztam és utána még nem tudtam elaludni, ezért csak úgy mászkáltam a sötét házban. Felültem a konyhapultra és ittam egy bögre meleg teát, miközben lestem ki a teraszajtón. Miután egyszer szívrohamot kaptam, mert a sötétből előugrott Ketchup, akinek rossz szokásává vált este kimenni és csak hajnalban hazajönni, eszembe jutott, hogy nahát, már október van. Búcsút is inthetünk a 2011-es szeptembernek és elkezdhetek készülődni a Halloweenre, ami az egyik legkirályabb ünnep e kerek világon. Persze lehet mondani, hogy milyen hülyék az amerikaiak, meg az angolok, hogy ünneplik, de szerintem egyáltalán nem azok. Mert ez nem több, csak egy játékos, vidám ünnep, nem úgy, mint a mi szörnyű október 23.-ánk, vagy március 15.-énk. Sosem értettem, hogy a március 15.-éből például miért kellett gyászmenetet faragni, mert az egy dolog, hogy leverték a forradalmat, de aznap azt ünnepeljük, hogy végre a sarkunkra álltunk. Tipikus magyar hozzáállás.
Nagyon gyorsan repül az idő. Egy hónappal ezelőtt úgy féltem a szeptembertől, fogalmam sem volt, hogy mire számítsak tőle, a kegyeibe fogad-e,vagy jól belém rúg. Azt hiszem, egyértelműen a kegyeibe fogadott. Sőt, ez volt életem legeredményesebb, legeseménydúsabb hónapja, elvégre nem történik meg minden 30 napban, hogy teljesül egy álmom. És még az idő is jó volt (: Túl vagyok a félév egy harmadán is, most már talán el kéne kezdenem csinálnom az interjút alkalmazott pszichológiára. Keresnem kell valakit, aki a területen dolgozik és őt kell meginterjúvolnom. Rengeteg időm van még, december közepére, az utolsó szorgalmi hétre kell, de nem szeretném sokáig halogatni, mert jobb az, ha megvan (: Meg nem ártana kitalálni, hogy hova megyek majd. Lassan az orvoshoz is el kéne látogatni csinálni a papírjaimat, meg a vizsgálatokat a februári utazáshoz. Útlevelet kell csináltatnom és ha mindez még nem lenne elég, a személyi igazolványom is le fog járni október 25.-én. Mondjuk ez pont kapóra jön, mert ha már ott leszek, el tudom intézni egyszerre mind a kettőt (: Lanának is biztosan kell majd valami orvosi papír, hogy utazhasson februárban. Nem vagyok képben az új szabályokkal, ezért lehet, hülyeséget mondok, de mintha lenne már manapság kutyaútlevél is... Ma megyünk oltásra, majd megkérdezem az állatorvost (:

Én úgy örülök ennek a jó időnek. Remélem még sokáig ilyen lesz, mert bár én imádom a telet, meg a havat, de csak akkor, ha bentről nézhetem, a kandallónk mellől. Élesben viszont nagyon fázós vagyok, tavaly volt, hogy az egyetemen mentünk este bulizni és én annyira fáztam, hogy a végén már mindenki rám adta a pulcsiját, de még úgy is remegtem. Ez orvosom szerint ez azért van, mert csonti vagyok, nem eszem eleget, így a testemnek elég energiája sincs fűteni magát. Ezért jéghideg mindig az egész testem, van, hogy rendesen olyan érzésem van, mintha sugároznám magamból a hideget. De nem bánom, mert szeretem a jégtábla kezeimmel egy óvatlan pillanatban megérinteni mások arcát, aztán nevetni rajta, hogy hogy megborzonganak. Nagyon vicces arcokat szoktak felölteni az emberek (: Bálint az egyetlen, aki meg sem rezzen, ő 20 év alatt már megszokta. Meg ismer, számít az ilyen akcióimra, ezért nem tudok neki meglepetést okozni.

Ma reggel megfürdettem Lanát és muszáj megmutatnom, hogy milyen kis édes volt, mert ettől behaltok.