Gyűlölöm ezt a nyomott, hideg, borús időjárást, ami nagy hirtelen beköszöntött. Nagyon érzékeny vagyok rá, ilyenkor mindig fáj a fejem, hányingerem van, hányok és vérnyomásproblémáim is lesznek. Ezt apumtól örököltem. biztos köze van konkrétan a vérnyomáshoz is a dolognak, mert az alapból is mindkettőnknek nagyon szélsőséges. Vagy nagyon alacsony, vagy borzasztó magas, olyan nincs, hogy normális. Gimiben, ősszel mindig volt egy általános orvosi vizsgálat és minden egyes évben leesett a védőnő álla vérnyomásmérésnél. 12.-ben már úgy ültem le a székbe, hogy mondtam, hogy az eredmény szörnyű lesz és apukámtól örököltem, úgyhogy nem kell aggódni, egészséges vagyok (:

A külvilág nagyon könnyen észre tudja venni rajtam, ha éppen időjárás változás van, mert olyankor mindig ráncolom a homlokom (akkor arra pillanatra kevésbé fáj a fejem), nagy, sötét napszemüvegben járkálok még a lakásban is (dettó, minél kevesebb fény, annál jobb ilyenkor), naponta háromszor biztosan kijön a gyomromból a nagy semmi, és rengeteg kávét iszok. Apum mindig táppénzre megy és alvással vészeli át azt a 2-3 napot, amíg tart. Sajnos nekem erre nincs lehetőségem. Általában jól is viselem, mert már megszoktam, de tegnap este azt hittem, elpusztulok, megsemmisülök, sőt mi több, kihalok, mint a egy dodó. Azt kívántam, bár meghalnék, csak érjen már véget. Két napja lázas vagyok, fáj a torkom, a fülem, folyik az orrom és köhögök, pluszba meg még jött az időjárás nyavalya is. Külön-külön elvagyok mind a kettővel, de együtt... fizikai fájdalom miatt én soha nem panaszkodom (van benne részem bőven, főleg a lábfejemnek) és betegség miatt se gyakran. Ezért anyum elég nagy pánikba esett, mikor tegnap este úgy talált, hogy Bálint dajkált, én meg szipogva próbáltam meggyőzni, hogy vágjon fejbe, mert ájultan tudom csak ezt kibírni. Anyum még a háziorvost is felhívta éjszaka, aki van olyan rendes pasas, hogy nem üvölt le kétségbeesett szülőket, amiért este zavarni merészelik őt. Nem, amúgy tényleg kedves ember (: Nagyon jóban van a szüleimmel, meg a keresztszüleimmel és engem is ismer születésemtől. Úgyhogy még aggódott is, mondta, hogy ha rosszabbul leszek, akkor szóljunk és azonnal kijön. De sajnos nem volt semmiféle boszorkányság és varázsige a kezelési módszerei között, amit javasolni tudott volna. Csak azt tudtam mondani anyumnak, hogy lassan próbáljak meg teát kortyolgatni és a legjobb lenne, ha kialudnám magam, mert attól jobban leszek hányinger téren. Nos, igen. Ez egy patthelyzet volt, ugyanis lázas voltam, nagyon kellett a folyadék, hogy ne száradjak ki, közben meg hányingerem is volt...

Aludni sem tudtam. A lázas részem azonnal álomba tudott volna merülni, de a fejfájós, hányingeres oldalam azt mondta, hogy szó sem lehet róla.

Ezért megnéztük éjszaka a The Secret Circle legújabb részét és napok óta már sokadszor elmondhatatlanul boldog voltam, hogy Bálint itt van. Ha egyedül látom az epizódot, biztos, hogy nem alszom egy percet sem. De mivel Bálint velem aludt, így teljesen nyugodt voltam afelől, hogy nem mászik be semmiféle démon a fülemen, amíg alszom, mert ő megóv tőle, és a film után nem sokkal már szundítottam is. Olyan volt, mint egy megváltás. Viszont hajnali fél 5-kor kipattant a szemem és még mindig nagyon fájt a fejem, de legalább a hányingerem megszűnt. Már jobban vagyok (: Lázam van és azt orvos azt mondta, hogy, ha szedem az antibiotikumot, akkor is előreláthatólag csak jövőhét hétvége felé kezdek majd kilábalni a betegségből, ami eléggé letarolt. Érdekes lesz így órákra járni (: Sajnos egyetemen már nem lehet azt csinálni, hogy beteg vagyok, ezért kiveszem a hetet. Vagyis lehet, csak nem kapsz aláírást és buktad a félévet, szóval, ha kell tolószékben is be kell menni, infúziót magunk után húzva. Előadások nem kötelezőek, szerintem azokat ki is fogom hagyni a jövő héten, szemináriumról viszont tilos hiányozni, katalógus is van. Ha egyszer hiányzol, már nincs meg a félév, nem érdekel senkit, hogy beteg voltál. Az egyik tanár azt is közölte, hogy ha valaki azért hiányzik, mert meghalt, akkor azt is csak akkor hajlandó elfogadni, ha egy rokon behozza a halotti bizonyítványt. Mosolygott, de csak a szája. Nem hiszem, hogy viccelt.
Valószínűleg nem tett jót a szervezetemnek, hogy tegnap reggel 2 órát álltam sorban, hogy megcsináltathassam a személyimet. De legalább életemben először, teljesen egyedül kitöltöttem egy igazi csekket és be is fizettem. Ismétlem, egyedül. Két hét múlva postázzák az új kártyámat (: Rossz volt lázasan sorban állni, de muszáj volt, mert máskor nem lett volna időm elintézni. A hónapban lejár a régi személyim és a következő 5 hétben pénteken is ott leszek az egyetemen, mert gyakorlataim lesznek. Az összes tanárnak sikerült úgy berakni valami programot, hogy egymás után, zsinórban legyen, pedig könnyebb lenne, ha egyik pénteken van gyakorlat, következőn nincs... De kibírjuk, kaland lesz ez is (: Az új személyim már 10 évig érvényes, belegondoltam, hogy milyen furi lesz 30 éves fejjel nézni a 20 éves önmagamat a képen. Valószínűleg örülni fogok, hogy 20 évesen szereplek a fotón, nem úgy, mint nyolcadikban, mikor már szégyelltük az elsős önmagunkat a diákigazolványon. Érdekesek vagyunk, mert például másfél éve érettségiztem, de én már most szégyellem a tablóképem. Nem nézek ki rosszul rajta és, ha a külsőt nézzük, akkor ugyan olyan vagyok, de mégis csak egy másik ember szerepel a fotón. Sokat változtam azóta, érettebb, tapasztaltabb, erősebb és határozottabb lettem. Meg bolondabb is. Őrültebb és vakmerőbb. Feledékenyebb, mert öregszem. Ez is igaz (:

Gyűlölöm ezt a nyomott, hideg, borús időjárást, ami nagy hirtelen beköszöntött. Nagyon érzékeny vagyok rá, ilyenkor mindig fáj a fejem, hányingerem van, hányok és vérnyomásproblémáim is lesznek. Ezt apumtól örököltem. biztos köze van konkrétan a vérnyomáshoz is a dolognak, mert az alapból is mindkettőnknek nagyon szélsőséges. Vagy nagyon alacsony, vagy borzasztó magas, olyan nincs, hogy normális. Gimiben, ősszel mindig volt egy általános orvosi vizsgálat és minden egyes évben leesett a védőnő álla vérnyomásmérésnél. 12.-ben már úgy ültem le a székbe, hogy mondtam, hogy az eredmény szörnyű lesz és apukámtól örököltem, úgyhogy nem kell aggódni, egészséges vagyok (:

A külvilág nagyon könnyen észre tudja venni rajtam, ha éppen időjárás változás van, mert olyankor mindig ráncolom a homlokom (akkor arra pillanatra kevésbé fáj a fejem), nagy, sötét napszemüvegben járkálok még a lakásban is (dettó, minél kevesebb fény, annál jobb ilyenkor), naponta háromszor biztosan kijön a gyomromból a nagy semmi, és rengeteg kávét iszok. Apum mindig táppénzre megy és alvással vészeli át azt a 2-3 napot, amíg tart. Sajnos nekem erre nincs lehetőségem. Általában jól is viselem, mert már megszoktam, de tegnap este azt hittem, elpusztulok, megsemmisülök, sőt mi több, kihalok, mint a egy dodó. Azt kívántam, bár meghalnék, csak érjen már véget. Két napja lázas vagyok, fáj a torkom, a fülem, folyik az orrom és köhögök, pluszba meg még jött az időjárás nyavalya is. Külön-külön elvagyok mind a kettővel, de együtt... fizikai fájdalom miatt én soha nem panaszkodom (van benne részem bőven, főleg a lábfejemnek) és betegség miatt se gyakran. Ezért anyum elég nagy pánikba esett, mikor tegnap este úgy talált, hogy Bálint dajkált, én meg szipogva próbáltam meggyőzni, hogy vágjon fejbe, mert ájultan tudom csak ezt kibírni. Anyum még a háziorvost is felhívta éjszaka, aki van olyan rendes pasas, hogy nem üvölt le kétségbeesett szülőket, amiért este zavarni merészelik őt. Nem, amúgy tényleg kedves ember (: Nagyon jóban van a szüleimmel, meg a keresztszüleimmel és engem is ismer születésemtől. Úgyhogy még aggódott is, mondta, hogy ha rosszabbul leszek, akkor szóljunk és azonnal kijön. De sajnos nem volt semmiféle boszorkányság és varázsige a kezelési módszerei között, amit javasolni tudott volna. Csak azt tudtam mondani anyumnak, hogy lassan próbáljak meg teát kortyolgatni és a legjobb lenne, ha kialudnám magam, mert attól jobban leszek hányinger téren. Nos, igen. Ez egy patthelyzet volt, ugyanis lázas voltam, nagyon kellett a folyadék, hogy ne száradjak ki, közben meg hányingerem is volt...

Aludni sem tudtam. A lázas részem azonnal álomba tudott volna merülni, de a fejfájós, hányingeres oldalam azt mondta, hogy szó sem lehet róla.

Ezért megnéztük éjszaka a The Secret Circle legújabb részét és napok óta már sokadszor elmondhatatlanul boldog voltam, hogy Bálint itt van. Ha egyedül látom az epizódot, biztos, hogy nem alszom egy percet sem. De mivel Bálint velem aludt, így teljesen nyugodt voltam afelől, hogy nem mászik be semmiféle démon a fülemen, amíg alszom, mert ő megóv tőle, és a film után nem sokkal már szundítottam is. Olyan volt, mint egy megváltás. Viszont hajnali fél 5-kor kipattant a szemem és még mindig nagyon fájt a fejem, de legalább a hányingerem megszűnt. Már jobban vagyok (: Lázam van és azt orvos azt mondta, hogy, ha szedem az antibiotikumot, akkor is előreláthatólag csak jövőhét hétvége felé kezdek majd kilábalni a betegségből, ami eléggé letarolt. Érdekes lesz így órákra járni (: Sajnos egyetemen már nem lehet azt csinálni, hogy beteg vagyok, ezért kiveszem a hetet. Vagyis lehet, csak nem kapsz aláírást és buktad a félévet, szóval, ha kell tolószékben is be kell menni, infúziót magunk után húzva. Előadások nem kötelezőek, szerintem azokat ki is fogom hagyni a jövő héten, szemináriumról viszont tilos hiányozni, katalógus is van. Ha egyszer hiányzol, már nincs meg a félév, nem érdekel senkit, hogy beteg voltál. Az egyik tanár azt is közölte, hogy ha valaki azért hiányzik, mert meghalt, akkor azt is csak akkor hajlandó elfogadni, ha egy rokon behozza a halotti bizonyítványt. Mosolygott, de csak a szája. Nem hiszem, hogy viccelt.
Valószínűleg nem tett jót a szervezetemnek, hogy tegnap reggel 2 órát álltam sorban, hogy megcsináltathassam a személyimet. De legalább életemben először, teljesen egyedül kitöltöttem egy igazi csekket és be is fizettem. Ismétlem, egyedül. Két hét múlva postázzák az új kártyámat (: Rossz volt lázasan sorban állni, de muszáj volt, mert máskor nem lett volna időm elintézni. A hónapban lejár a régi személyim és a következő 5 hétben pénteken is ott leszek az egyetemen, mert gyakorlataim lesznek. Az összes tanárnak sikerült úgy berakni valami programot, hogy egymás után, zsinórban legyen, pedig könnyebb lenne, ha egyik pénteken van gyakorlat, következőn nincs... De kibírjuk, kaland lesz ez is (: Az új személyim már 10 évig érvényes, belegondoltam, hogy milyen furi lesz 30 éves fejjel nézni a 20 éves önmagamat a képen. Valószínűleg örülni fogok, hogy 20 évesen szereplek a fotón, nem úgy, mint nyolcadikban, mikor már szégyelltük az elsős önmagunkat a diákigazolványon. Érdekesek vagyunk, mert például másfél éve érettségiztem, de én már most szégyellem a tablóképem. Nem nézek ki rosszul rajta és, ha a külsőt nézzük, akkor ugyan olyan vagyok, de mégis csak egy másik ember szerepel a fotón. Sokat változtam azóta, érettebb, tapasztaltabb, erősebb és határozottabb lettem. Meg bolondabb is. Őrültebb és vakmerőbb. Feledékenyebb, mert öregszem. Ez is igaz (: